Részlet Chris
Pirazzi és Vitida Vasant: Thailand Fever c. könyvéből
Bangkok lenyűgöző hely, ha eltekintünk a túlterhelt
szennyvízcsatornáktól, amelyek az esős évszakban elöntik a sikátor-labirintust
a csónakos élelmiszerárusok nagy örömére, és a gyönyörű egyenruhában és
légzésvédőben a trutyiban balettozó közlekedési rendőrtől, akire fittyet
hánynak a bámészkodók, akik most éppen a reggel óta ötödik mopedes balesetet,
vagy az emelőkosárban álló szerelőt bámulják, aki a zuhogó trópusi esőben pólóban
és rövidnadrágban próbálja azonosítani számtalan más vezeték dzsungelében a 200
éves Buddha-szobor sercegve villogó világításának rojtosra kopott 380 voltos
kábelét.
Nem.
Egy farang számára mégis kellemesebb hely barátnője
szülőfaluja, ahol szeretettel várja barátnője és annak unokahuga, aki a
farangtól remélt támogatás fejében a múlt héten hatjegyű összeggel váltotta ki
ittas vezetésért sokadszor letartóztatott barátját az előzetesből, hogy az
illető a család autóján elvihesse őt az ismert cipőgyár által szponzorált
abortuszklinikára, mely út azt követően vált szükségessé, hogy az unokahug
megértette, DNS vizsgálatokkal kizárható lenne a farang apasága, ami az immár
szabadlábon levő thai férfi és megesett thai barátnője európaira cseppet sem hajazó
közös gyermekéről egyébként sem lenne hihető, tehát várja a farangot a
támogatást remélő unokahug és a szerető család, hogy a vacsoraasztalnál újra
megfaggassa a thaiak felülmúlhatatlan tapintatosságával és kitartásával: mikor
vesz már második autót nekik?
Fordította: Gábris László