Részlet Chris Pirazzi és Vitida Vasant: Thailand Fever c. könyvéből

 

Bangkok lenyűgöző hely, ha eltekintünk a túlterhelt szennyvízcsatornáktól, amelyek az esős évszakban elöntik a sikátor-labirintust a csónakos élelmiszerárusok nagy örömére, és a gyönyörű egyenruhában és légzésvédőben a trutyiban balettozó közlekedési rendőrtől, akire fittyet hánynak a bámészkodók, akik most éppen a reggel óta ötödik mopedes balesetet, vagy az emelőkosárban álló szerelőt bámulják, aki a zuhogó trópusi esőben pólóban és rövidnadrágban próbálja azonosítani számtalan más vezeték dzsungelében a 200 éves Buddha-szobor sercegve villogó világításának rojtosra kopott 380 voltos kábelét.

 

Nem.

 

Egy farang számára mégis kellemesebb hely barátnője szülőfaluja, ahol szeretettel várja barátnője és annak unokahuga, aki a farangtól remélt támogatás fejében a múlt héten hatjegyű összeggel váltotta ki ittas vezetésért sokadszor letartóztatott barátját az előzetesből, hogy az illető a család autóján elvihesse őt az ismert cipőgyár által szponzorált abortuszklinikára, mely út azt követően vált szükségessé, hogy az unokahug megértette, DNS vizsgálatokkal kizárható lenne a farang apasága, ami az immár szabadlábon levő thai férfi és megesett thai barátnője európaira cseppet sem hajazó közös gyermekéről egyébként sem lenne hihető, tehát várja a farangot a támogatást remélő unokahug és a szerető család, hogy a vacsoraasztalnál újra megfaggassa a thaiak felülmúlhatatlan tapintatosságával és kitartásával: mikor vesz már második autót nekik?

 

Fordította: Gábris László